Projekthét 2013 – Így kerek a világ
Elfogadás, tolerancia, a másság tisztelete. Ismerős kifejezések ezek, amelyeket minduntalan hallunk, biztos értünk is. De vajon ránk vonatkoznak-e? Ha valóban találkozunk olyan embertársainkkal, akik valamiben különböznek az átlagtól, előítéletesen viselkedünk-e, vagy megtaláljuk a hozzájuk vezető utat, a közös hangot? Erre a kérdésre kerestük a választ idei, immár hagyományosnak tekinthető Témahetünk keretében.
A sokszínűség, sokféleség szimbóluma a szivárvány. Ezt a jelképet választottuk programjainkhoz, igyekezve minél változatosabb formában, minél színesebben bemutatni, hogy mi emberek mindannyian egy-egy értékes külön világ vagyunk. Az előkészítő munka során diákjaink örömmel, lelkesen jelenítették meg saját magukat egy-egy rajzon, amelyek kerek egészet alkotva kerültek ki az iskola folyosójára.
Rendhagyó módon művészeti gála nyitotta meg a programsorozatot. Mottóul ugyancsak a sokféleség, sokszínűség szolgált. A produkciók változatos egymásutánja, mint a szivárvány árnyalatai követték egymást: kisjelenetekkel, énekes, táncos, komoly és humoros műsorszámokkal léptek színre tanulóink. A közönség hálás tapsa bizonyította, hogy megérte az előzetes, hetekig tartó komoly munka.
A Témahét további három napján alsó és felső tagozaton is szakítottunk a hagyományos osztálykerettel. A szivárvány színeiről elnevezett vegyes korú csoportok felváltva vettek részt az egyes foglalkozásokon. Bemutatott dokumentumfilmek kapcsán a helytállásról, az előítéletességről folytathattak beszélgetést alsósaink és felsőseink a Holokauszt Múzeum fiatal munkatársaival. Közben vendégül láttunk egy autista gyerekekből álló csapatot, akik egészséges társaikkal készítettek húsvéti dekorációt. Iskolánk technika terméből közben csalogató illatok szálltak, jelezve, hogy ott más népek édes, sós finomságai (linzer, görög saláta) készülnek.
Az Ability Park szokatlan foglalkozásai elgondolkodásra késztették tanulóinkat, milyen lehet úgy élni, hogy cselekedeteinket fizikai vagy szellemi korlátok közé kell szorítani. Több helyszínen fogyatékkal élő emberek irányították a nagyon is komoly „játékokat”. Kipróbálhatták a kerekes szék használatát, jelbeszédet gyakorolhattak, „vakon” társasjátékot játszhattak, szabályokat egyszerűsíthettek. A Vakok Intézetének és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének munkatársai által vezetett Érzékenyítő tréningeken, a csörgőlabda-bemutatón is hasonló kihívásokkal szembesültek a résztvevők. A teljes sötétség számunkra riasztó világát a Láthatatlan kiállításon élhették meg a gyerekek.
A „kerek világhoz”, ha akarjuk, ha nem, sajnos a deviáns magatartás is hozzátartozik. Ezért tettünk látogatást tanulóinkkal a Rendőrségtörténeti Múzeumban.
A programsor lehetőséget nyújtott, hogy bepillantsunk a hazánkban élő kisebbségek, nemzetiségek kultúrájába. Ellátogatott hozzánk Jónás Judit színházával. Cigánymeséket hallgattak és illusztráltak az alsó tagozatosok. Megtekintettük a Molnár István Gábor cigány fotóművész alkotásaiból álló kiállítást. A gyerekek maguk is kipróbálhatták ügyességüket a változatos kézműves foglalkozások valamelyikén. Minden napunk táncházzal zárult: tanultuk a szerb, a görög, a magyar és a cigány táncok alapvető lépéseit. A Kormorán együttes koncertje tette emlékezetessé mindannyiunk számára ezt a néhány napot.
Minden idelátogató előadónk, vendégünk kiemelte témaválasztásunk egyedüliségét: általános iskolában nem találkoztak még hasonló kezdeményezéssel. Mi magunk abban bízunk, hogy sikerült egy lépést tennünk előre, s diákjaink valóban érzékenyebbé, elfogadóbbá váltak-válnak a többségtől eltérők irányában.
Talán kerekebben látjuk a világot.
A kommentárok nem engedélyezettek.