Hagyomány és megújulás, Csillebérc
Az ókorban kialakult, majd a legújabb korban újjáéledt hagyomány szerint négyévente kerülnek megrendezésre az olimpiai játékok. Az egykori Görögországban nem csak a sport, hanem a fegyvernyugvás, a béke és a demokrácia ünnepe is volt a versenyek időpontja. Mai zűrzavaros világunkban talán még nagyobb szükség van arra, hogy valamilyen nemes, közös cél érdekében találkozhassanak a nemzetek legjobbjai. A felnövő generáció számára követendő például szolgálnak az olimpiai játékok, megtanulhatják, hogy az eredmény elérése elsősorban az egyénen, a lelkiismeretes felkészülésen, kitartáson, önfeláldozáson múlik. S nem kis tanulság az sem, hogy becsületesen kiküzdött eredményünket egy egész közösség, egy nemzet is sajátjának érzi.
Testnevelés tagozatos iskolaként az ókori játékok mintájára négyévenként mi is megrendezzük saját olimpiánkat. Az elsőre 20 évvel ezelőtt került sor. Már akkor felismertük az olimpiai játékokban rejlő pedagógiai lehetőségeket. Fontosnak éreztük és érezzük ma is megismertetni tanulóinkkal az ókori görög olimpiák történetét, lebonyolításuk szabályait, feleleveníteni a klasszikus versenyszámokat, elkészíteni a hagyományos viseleteket, legfőképpen bemutatni s példaképül állítani a küzdeni tudó, az elért eredményére méltán büszke embert.
Az iskolai játékok lebonyolítása során mindvégig igyekszünk megőrizni az egykori formákat, továbbépíteni a hagyományokat. A korábbi négy olimpiát az iskolai felkészülést követően az újpesti atlétikapályán rendeztük meg. Az idei évben azonban, a jubileumi 20. évhez még inkább méltó formát szerettünk volna választani. Ezért az egyes osztályok hagyományos erdei iskoláját az összes tanulót közösen megmozgató, görög világot idéző, s az olimpiai játékokban csúcsosodó ötnapos programmá alakítottuk. Hatalmas fába vágtuk a fejszénket. Közülünk sokakban éltek kétségek, hogy meg tudjuk-e őrizni az osztályokat, mint szorosan összetartozó, meghitt közösségeket a nagy egészben. Ki tudunk-e találni olyan programokat, amelyek az alsós és a felsős korosztálynak is megfelelnek?
Hihetetlen kemény munka előzte meg a május 5-9-e között lezajlott táborunkat mind a tanulók, mind pedig a pedagógusok részéről. Iskolai „népgyűlésen” ünnepélyesen esküt tettünk arra, hogy az olimpia szelleméhez hűek leszünk. Az osztályközösségek poliszokká alakultak – melyeknek természetesen a lányok is teljes jogú polgárai lettek -, nevet választottak. A tanulók képzőművészeti, irodalmi pályázatokon vehettek részt, választhattak az olimpiai sportágak közül. Hosszas keresés után Csillebércen találtunk olyan szálláshelyre, ahol valamennyien elfértünk, és az olimpia lebonyolítására alkalmas létesítmények is rendelkezésünkre álltak.
Mindenekelőtt terepszemlére volt szükség, hogy lássuk: az elképzeléseink és a realitások összeegyeztethetőek-e. Igyekeztünk a helyszín kínálta lehetőségeket minél jobban kihasználni.
A programok összeállítása, rendszerbe illesztése után kezdődhetett a szervezés: kisvasút, Vadaspark, Kalandpark, János-hegy, Budavár, Normafa.
A programalakításnál figyelembe vettük az életkori sajátosságokat – alsó, illetve felső tagozat –, ugyanakkor voltak az egész iskolai közösséget megmozgató rendezvények is. A kicsik között a legnépszerűbb a táncház, az olimpia, a Kalandpark és a számháború volt.
Alsó tagozaton a tanítási anyagot napi négy órában dolgoztuk fel. Az eljárás formabontó volt, mert nem osztály –, hanem évfolyamkeretben tartottuk a foglalkozásokat. Ez erősítette a tanulóközösség összetartozását; egymás jobb megismerését szolgálta.
A szabadidős programok az alsós gyerekek számára a következők voltak: akadályverseny (erdei tornapálya), tanulmányi séta (Budai-hegység, Budavár nevezetességei és hagyományai: őrségváltás, kirakodó vásár). Szívesen kapcsolódtak be a gyöngyözésbe, az agyagozásba, az óriásplakát-készítésbe, a szellemi totó kitöltésébe. Az elkészült tárgyakból, és a képzőművészeti pályázatok alkotásaiból színvonalas kiállítás nyílt, melyet az alpolgármester asszony is megtekintett, aki olimpiai játékunk díszvendége volt.
Felső tagozaton adódott a lehetőség, hogy az olimpiát az ókori görög kultúra szellemével gazdagítsuk. Az erdei iskolai programokat ennek jegyében szerveztük.
A műveltségi anyagot három területre osztottuk: humán (irodalom, történelem), természettudományos (matematika, fizika, földrajz, biológia, kémia), képzőművészeti-kézműves (rajz, technika) foglalkozásokra. Akadályverseny (Héraklész tizenkét próbája), játékos vetélkedő (Okosodó), terepgyakorlat (Nyomozz az erdőben!), óriásplakát készítése (17 m2 a poliszok számának megfelelően), agyagszobor-készítés (Kerameikosz), szellemi totó váltotta egymást.
A programokra előzetesen, szabadon jelentkezhettek a gyerekek osztály – és évfolyamkerettől függetlenül. A játékok csoportbeosztása sorsoláson alapult. Öröm volt látni, hogy olyan gyerekek játszottak egymással, akik annak előtte szót sem váltottak.
A délelőtt a tanulás, a délután a sport időszaka volt. Esténként tánc, vetélkedő, tábortűz színesítette a programot.
A tábor legfontosabb eseménye – az olimpia – csütörtökön zajlott. Megható volt az ünnepélyes zenére bevonuló 350 khitonba öltözött gyermek látványa: a polisztáblák sokasága, a fáklyagyújtás, a zászlófelvonás, az eskütétel, a megnyitó beszéd, a Coubertain-vers, a megilletődött gyermekarcok.
Majd az olimpiai versenyszámok következtek: stadionfutás, távolugrás, kislabdahajítás, súlylökés, birkózás, váltófutás. Óriási volt az izgalom, keményen küzdöttek a gyerekek.
A dobogóra állni nagy dicsőség, az olimpikonok jutalma érem, szalag a csuklóra, babérkoszorú a fejre…és végül lakoma a tiszteletükre!
Este ünnepélyes gálaműsort rendeztünk az „amphiteátrumban”. Diaképekkel elevenítettük fel a hét eseményeit, a szellemi olimpia győztesei sikert arattak pályaművükkel. A meghívott görög táncosok késése rögtönzésre késztette a tanárokat. Közös, gitárszóval kísért éneküket a gyerekek kitörő örömmel fogadták, boldogan csatlakoztak hozzájuk. A megérkező tánckar sikeres bemutatója után száznál is többen járták a szirtakit.
A sikeres hét lezárásaként az utolsó délelőttöt a szomszédos Kalandparkban töltöttük. A különböző nehézségi fokú pályák kihívást jelentettek legügyesebbjeinknek is. A programot igazi, látványos helyszínen megrendezett számháború egészítette ki.
Péntek délután fáradt, de jókedvű gyerekcsapat szállt föl a buszokra.
Iskolánk életében ez volt az első közös erdei iskola, próbáljuk magunkban értékelni, feldolgozni az átélt eseményeket. Annyit már most is kimondhatunk, hogy hihetetlen munka és felelősség, amelyet azonban érdemes vállalni. Hozzájárul a kisebb csoportok mellett a nagyobb iskolai közösség formálásához, az együvé tartozás élményének megéléséhez, a „mi-tudat” alakulásához.
A kommentárok nem engedélyezettek.