A kamaszkor
Mi történt velem? Lassan 14 éves leszek, és furcsa dolgokat csinálok. Ha a tükör elé állok, napról-napra azt nézegetem, erősebb lett-e a karom és szélesebb-e már a vállam, mint tegnap volt. Ha a mérlegre állok, elégedettséggel tölt el, ha többet mutat egy kicsit, mint előzőleg. Fürdés közben egyre-másra szőrszálakat keresek magamon, amik újonnan nőttek. Ha meglátom édesapám borotváját, büszkén gondolom, nemsokára nekem is szükségem lesz rá.
A lányok, akik – mint azt tudjuk – halál cikisek, most valahogy megváltoztak és egyre inkább kezdenek aranyosak lenni a szememben. Az öcsém játékai nagyon dedósak, pedig a nyáron még szívesen játszottam velük. Apu cuccai viszont egyre vonzóbbak számomra. Tetszenek az órái, a ruhái, remélem azt a fekete bőrkabátot majd én is hordhatom, ha bele növök.
Gyakran ülünk le együtt filmet vagy meccset nézni, ami eddig nem volt. Beszélgetünk sorsokról, kapcsolatokról és arról, hogy úgy érzem, mintha mostanában senki nem értene meg. Mintha baj lenne a világgal. Az egyik pillanatban jó kedvem van, a következőben sírni tudnék.
De apu szerint ez normális. A kisgyerek küzd bennem a felnőttel, aki leszek, és akire majd egyszer nagyon büszke lesz.
Koltai Gergely 7.b
A kommentárok nem engedélyezettek.