ÉRZELMEK ISKOLÁJA az Újpesti Bene Ferenc Általános Iskolában

Iskolai életünk szervezése során két kiemelkedően fontos elvet tartunk szem előtt. Egyfelől
törekszünk a már megteremtett hagyományok őrzésére, ápolására, másfelől kaput nyitunk az
újszerű eljárások előtt. A hagyományőrzés és az innováció egymást kiegészítő, erősítő
folyamat, hiszen az eredményt hozó újítás beépül, hagyománnyá válik, így formálva iskolánk
arculatát.
A Benében hagyomány a minden év tavaszán megrendezésre kerülő, változatos témákat
felölelő projekthetek szervezése, az idén immár tizennegyedik alkalommal került sor egy új
téma megközelítésére.
Tradicionálisan a projekthetek keretében valósul meg négyévenként az olimpiai játékok
megszervezése, az iskola születésnapjának megünneplése, vagy évente a művészeti gála
megrendezése. Hungarikumok, őselemek, a másság elfogadása, a víz sokarcúsága – mind egy-
egy téma az elmúlt években feldolgozottak közül. Év mint év őrizzük formai kereteinket,
felborítjuk a hagyományos osztálykeretet, s eltérő korú gyerekekből szervezünk csoportokat,
ami sokat segít gondolkodásuk formálásában, az iskolai közösségi tudat alakításában. A
szűkebb értelemben vett programsor időtartama egy hét, de a projekt valójában egész éven át
tart.
Idei projektünk az „Érzelmek iskolája” címet kapta.
Olyan világban élünk, amikor a mozgalmasság, a változás, a sebesség, az iram határozza meg
a lépteinket. Kevésbé tudunk, vagy merünk belső világunkban, gondolatainkban elmerülni,
olykor fontosabbak a külső tényezők.
Ezért esett a témaválasztás ebben az évben az érzelmek világának megközelítésére, a
művészeti nevelés középpontba állítására.
Az év során több alkalommal igyekeztünk eljutni tanulóinkkal színházba, ill. részt vettünk
múzeumpedagógiai foglalkozásokon is.
A projekthéten a változatos tematikájú foglalkozások úgy alsó, mint felső tagozaton
lehetőséget adtak a „szépség” felismerésére, a fantázia megmozgatására, a jelenségek közti
összefüggések felismerésére, az élményszerzésre, az érzelmek mai nyelven való kifejezésére.
Azért van különösen nagy jelentőségük a projektheteknek, mert alkalmat adnak az egymástól
– látszólag – távoleső kategóriák közti kapcsolat megtalálására: így fedezhették föl például a

gyerekek a természettudományos területeken a – hagyományosan – művészeti kategóriaként
kezelt „szép”-et a kémiai, fizikai kísérletekben. Nemcsak tanáraink, hanem meghívott
előadóink is nagyban hozzájárultak, hogy diákjaink számára élményt nyújtson a hét. Remek
hangulatot teremtett, érzelmeket szabadított fel a Zenede hangszerbemutatója, vagy éppen a
Bem táncegyüttes színvonalas produkciója. Csender Levente József Attila-díjas írónk a
modern mese rejtelemibe, értelmezésébe, írásába vezette a gyerekeket rámutatva, hogy a
műfaj nem életkorfüggő. Emlékezetes volt Hídvégi-Üstös Pál ultramaratonista előadása, s
nagy örömünkre szolgált Szeivolt Katalin festőművész kiállításának megtekintése is. A
művésznő az iskolában is, és a Műcsarnokban is tartott foglalkozást bevezetve a gyerekeket a
színek világába. Színvonalas, a diákok figyelmét felkeltő zenei bemutatókat hallhattunk a
MÜPÁ-ban.
A művészeti nevelés mellett a másik nagyon fontos célkitűzésünk az emberi érzelmek
felismertetése, kifejezésre juttatása volt. A diákok, különösen a nagyobbak, sok mindent
mernek, csak éppen az érzelmeiket kimutatni nem. Nehéz dolog felvállalni, kifejezésre
juttatni a szomorúságunkat, vagy az örömünket, sebezhetővé válunk tőle. Ugyanakkor mégis
vágyunk rá, mert bennünk van. Ebben segítettek a Színművészeti Egyetem lelkes hallgatói,
akik kitűnő dramatikus játékokat hoztak a foglakozásokra, ill. Dedics Andrea és Fülöp Éva
pszichológusok érzékenyítő tréningjei.
Sokszor nem is gondolnánk, hogy a kis – és nagykamaszokban hányféle és milyen mély
érzelem bújik meg. Előzetesen, még január elején képzőművészeti és irodalmi pályázati
felhívást adtunk ki iskolánk és a kerület diákjai számára. A kisebbek változatos és színes
(saját) emoji-készleteket alkottak. Csodálatosan széles skálát mutatott a 7-8. osztályosok
prózakategóriája: érett, gondolatgazdag munkákban gyönyörködhettünk.
Ebben az évben programsorunk időtartama nem volt hagyományosnak mondható! A hét öt
nap helyett hatból állt. Nem mi írtuk át a naptárat, hanem az időjárás a programunkat.
Terveink szerint a hét nyitánya egy programokban bővelkedő diósgyőri kirándulás lett volna.
A hatalmas havazás azonban az utolsó pillanatban lehetetlenné tette tervünk megvalósítását
azon a napon. Helyette más programmal kárpótoltuk a gyerekeket.
Három héttel később azonban csodálatos időjárási viszonyok mellett látogattunk el a
diósgyőri várba, ill. Lillafüredre. Tanulóink szavai azt bizonyították, hogy minden egyes
pontját élvezték a kirándulásnak: izgalmasnak találták a barlangot, szépségesnek a vízesést,
érdekesnek a várat, szórakoztatónak a vonatutat. A bükki barangolás méltó lezárása volt
tartalmas hetünknek.

Rendkívül fontos témát dolgoztunk fel ezen a héten. Az lenne a jó, ha a hétköznapokban is
hasonló hangsúlyt kaphatnának ezek a kérdések. Az emberi érzelmek irányítói életünknek, a
műalkotások gyönyörködtetnek, segítenek a gondolkodásban, József Attila szavaival élve:
„…szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.”

A projekthéten készült fényképeket iskolánk Facebook-oldalán tekinthetik meg.