A költészet napja
1905. április 11-én látta meg a napvilágot József Attila, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Születésnapja 1964 óta a magyar költészet napja is egyben. Ezen a napon tisztelgünk a nagy poéta emléke és a magyar líra előtt.
Miért fontos egy pillanatra megállni, és egy-egy verssort végiggondolni hétköznapi rohanásunk közepette? Egy-egy verset meghallgatni, ízlelgetni? Talán azért, mert a minket foglalkoztató gondolatokat nálunk ékesebben, szebben, találóbban, tömörebben fogalmazza meg a vers.
S mi a vers?
Kányádi Sándor egy alkalommal szintén ezt a kérdést tette föl egy kisiskolásnak. A kisdiák megilletődöttségében a következőt válaszolta: „A vers az, amit mondani kell.”
Mondani kell, mert szép, mert örömet okoz, mert segít, mert elgondolkodtat…
Mi, benések többféle programmal ünnepeltük e napot.
Az alsós gyerekek író-olvasó találkozón vehettek részt. Vendégünk Nógrádi Gergely író, több százezres példányszámban megjelent sikerkönyvek és népszerű ifjúsági regények ( Vau!, Nyau!, Balhés Beni naplója, Agenor…) szerzője volt.
Az író nagyon kedves és közvetlen stílusban mesélt a gyerekeknek életéről, munkásságáról, az ifjúságnak írt könyveiről.
Kötetlen hangnemben zajlott az előadásnak a Kérdezz! Felelek része is, amelyben Nógrádi Gergely a diákjaink által feltett kérdésekre válaszolt.
Tanulóink bátran, ügyesen faggatták az írót, aki türelemmel válaszolt, s minden kérdezőt kis ajándékkal jutalmazott. Diákjaink nagyon érdeklődőek voltak, szinte záporoztak a gyerekek kérdései vendégünkre az utolsó pillanatig.
A találkozó dedikálással ért véget.
A nagyobbak egy kis fejtörögetéssel és egy kis verstörögetéssel köszöntötték az ünnepet. Korhatár nélkül hirdettük meg „Jó, ha van egy…” címmel versíró pályázatunkat. Fiatal és még fiatalabb szerzőink nagy izgalmak közepette maguk olvashatták fel művüket az iskolarádióban. A számos beérkezett pályaműből következik egy kis ízelítő:
„Jó, ha van egy otthon,
mely finom, meleg,
jó, ha van egy testvér,
ki ölel, szeret.
Jó, ha van Anya,
ki ölel, szeret,
jó, ha van mindig
féltő szeretet.
(Fichtner Gréta 2.a)
Jó, ha van egy szép virágom,
illatozik télen, nyáron.
Szirmait szépen bontogatja,
örül neki apraja-nagyja.
(Bazsó Levente 2.a)
Jó, ha van egy elbűvölő tekintet,
Egy angyalian szépséges tünemény,
Ki oly sokszor megértően rám tekintett,
És kinek mosolya édes, akár a sütemény.
(Harmat Dorián 8.b)
A kommentárok nem engedélyezettek.