Határtalanul! Erdélyi körutazáson a Benések
Iskolánk az idei tanévben is sikeres pályázott a „Határtalanul” program keretén belül elnyerhető erdélyi körutazásra. A tanulmányút ideje május 7-11. volt.
Hétfőn kora reggel nagy izgalommal vágtunk neki az útnak. Többórányi utazás után megérkeztünk az első helyszínre, Aradra. Itt leróttuk tiszteletünket az Aradi vértanúk emlékművénél, megkoszorúztuk azt, majd tettünk egy sétát Arad város központjában.
Következő állomásunk Marosillyén volt, Bethlen Gábor szülőkastélyának épen maradt lakótornyában hallgattunk meg egy előadást az Erdély aranykorát megteremtő fejedelem életéről. Lenyűgözött bennünket az épület szépsége, fantasztikus érzés volt olyan helyen lenni, ahol több száz ével ezelőtt egy fejedelem született és élt.
A nap utolsó, de a gyerekek számára talán legnagyobb élménye Déva vára volt, ahol a felvonó karbantartás miatt épp akkor nem üzemelt, így gyalog kellett felmenni a várhoz. A csodálatos panoráma elvarázsolt mindenkit. A kimerítő túrát a gyerekek kifejezetten élvezték, azóta is emlegetik ezt az élményt.
Estére jól elfáradva értünk első szálláshelyünkre, Csernakeresztúrra, ahol pazar vacsorával vártak bennünket. Előtte azonban megnéztük a Csernakeresztúri tájházat, majd később elfoglaltuk szállásainkat, és alig vártuk már a jól megérdemelt pihenést.
Kedden reggel Vajdahunyadra utaztunk, ahol a „Várak királyát”, a Hunyadi-Bethlen várkastélyt látogattuk meg. Fantasztikus élményt nyújtott a vár bebarangolása, a különböző termek, bástyák, megmaradt várrészek, a csodálatos kilátás felejthetetlen marad mindannyiunk számára. A gyerekeknek leginkább talán a várbörtön és a kínzókamra tetszett, kíváncsisággal és borzongással telve tekintették meg a kiállított tárgyakat, a rekonstruált jeleneteket.
Tovább utazva Nagyszebenbe értük. Egy városnéző séta során tekintettünk körbe a szász fővárosban, egy olyan, világörökségi oltalom alatt álló városban, amely Közép-Európa legnagyobb, épen maradt középkori főterével büszkélkedhet.
Fogaras vára következett az élmények sorában… A XVII. században a várat a fejedelmi igényeknek megfelelően alakították át, hiszen itt élt és halt meg 1690-ben I. Apafi Mihály Erdély fejedelme. Többek között az északi fal középső szakaszán képezték ki a várkápolnát, a kastély déli szárnyának első emeletén pedig, a nagyterem közelében, a fejedelmi lakosztályt. A faragott ajtókon kőcímerek és zárókövek díszlenek. Csodálatos látnivaló mindez egy mai ember szemének.
A nap végén megérkeztünk Pürkerecre, a szállásainkra, ahol kisebb csoportokban, különböző családoknál voltunk elszállásolva. A falusi turizmus keretén belül bepillantást nyerhettünk a helyi szokásokba, ételekbe és – nem utolsósorban – a helyiek vendégszeretetébe.
A harmadik nap egy városnéző sétával indult Brassóban. Közép-Európa egyik legnagyobb óvárosában egyebek mellett megtekinthettük a Mátyás király és Aragóniai Beatrix címerével ékesített, 14-15. század fordulóján épült Fekete-templomot, a történelmi Magyarország egyik legnagyobb templomát, a Guiness-rekordként Európa legkeskenyebb utcájának elismert Cérna-utcát, a gyönyörűen felújított, szász és magyar történelmi nevezetességeket elénk táró tágas főteret és sok más érdekességet.
Törcsváron a káprázatos szász határvár, az ún. ”Drakula-kastély” vár minket. A várat Nagy Lajos király parancsára építették, hogy az ide helyezett őrséggel visszaverhessék a Törcsvári-szoros útján gyakorta betörő zsákmányra éhes havasalföldi csapatok támadását. Mindannyian nagy izgalommal léptünk be a várba, vártuk az ijesztő, borzongtató élményeket, azonban egy kedves, szűk helyiségekkel teleépített, hangulatos várat járhattunk végig.
Az úticélok közül Prázsmár következett: meglátogattuk az UNESCO világörökség részeként elismert erődtemplomot, melyet a XV. századi török támadások ellen 12 méter magas hármas védfalrendszerrel erősítettek meg.
Délután a Szent Anna tóhoz kirándultunk, amely egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység kialudt vulkáni kráterében. A tóig vezető út fantasztikus volt: szerpentinen haladva, csodálatos környezetben buszozva jutottunk el a medvék egyik kedvenc fürdő-és ivóhelyéhez. Miután megnéztük ezt a csodálatosan szép tavat, és visszafelé utaztunk, egy fiatal medve tévedt az utunkba! Valószínleg egyikőnk sem látott még szabadon élő barnamedvét, így ez lesz az egyik legemlékezetesebb emlékünk az erdélyi úttal kapcsolatban!
Mindezek után a „magyar Thermopülai-csata” helyszínére, a Nyerges-tetőre látogattunk. A Szabadságharc székelyföldi eseményeit ismerhettük itt meg.
Fáradtan, de újabb csodálatos élményekkel gazdagodva értünk el Csíkszeredába, ahol egy hotel adott nekünk otthont a hátralévő két éjszakára.
A negyedik napon meglátogattuk a híres zarándokhelyet, a Csíksomlyói Kegytemplomot, ahol megnézhettük azt az 500 éves Mária-szobrot, ami állítólag teljesíti kívánságunkat. Sokan közülünk a hagyomány szerint kívántak is valamit tőle, és volt olyan gyerek, aki boldogan mesélte este, hogy teljesült a kívánsága.
Ezek után Gyimesbükkre utaztunk. Az ezeréves határon felelevenítettük a tartárbetörések emlékét, majd felkapaszkodtunk az itt található Rákóczi-vár romjaira. Innen megfigyelhettük az egykori határköveket.
Utunk során a következő állomásunk Hidegségben volt, ahol meglátogattunk egy gyimesi iskolát. Az iskolától szekerekkel utaztunk a Jávárdi vízeséshez. Szekerezés közben „potyautasként” felvettünk egy kisfiút, aki épp akkor tartott haza az iskolából, és beszélgettünk vele kicsit. Nagyon érdekes volt számunkra a tájszólása, és az, hogy mesélt kicsit az ottani életről – persze gyerekszemmel.
A délután további részében elmentünk Madéfalvára az 1764. évi mészárlás helyére, ahol az osztrák császári katonaság lemészárolt több száz székelyt, akik tiltakoztak a határőrezred felállítása és az adóztatás ellen. Ez a gyalázatos esemény „madéfalvi veszedelem” néven vonult be a történelembe. A felállított emlékhelynél leróttuk tiszteletünket és koszorút helyeztünk oda.
Miután este visszatértünk csíkszeredai szállásunkra, elindultunk felderíteni a város szépségeit, megismerni történelmi múltját. A városnézés alkalmával lehetőségünk nyílt arra is, hogy szuveníreket, ajándékokat vásároljunk az otthoniaknak vagy saját magunknak.
Elérkezett a hazaindulás napja. Ezt megelőzően azonban még várt ránk néhány szép állomás: Székelyudvarhely, Farkaslaka, Fehéregyháza, Segesvár.
Ezek közül kiemelkedő jelentőségű volt Farkaslakán Tamási Áron sírja, itt koszorút helyeztünk el, majd körülnéztünk a kirakodóvásárban.
Innen tovább Székelykeresztúron át, újabb megálló következett Fehéregyházán az Ispán kútnál felállított emlékműnél, Petőfi elestének feltételezett helyszínén.
Az utolsó nap utolsó helyszíne következett: Segesvár. A világörökség részét képező óvárosban nagyon jó hangulatú sétát tettünk, jártunk a citadellán is. Felkerestük a híres óratornyot, a hegyi templomot, amelyhez a híres diáklépcsők vezetnek.
Alaposan elfáradva, ugyanakkor hatalmas élményekkel indultunk el haza, hogy otthon elmesélhessük és képekben megmutathassuk mindazt, amit 5 napon keresztül ebben a csodálatos erdélyi környezetben tapasztalhattunk, láthattunk, végigélhettünk.
Úgy gondoljuk, mindannyian visszavágyunk majd ide, erre az egykor Magyarországhoz tartozó, szépséges vidékre. Örülünk, hogy megismerhettük ezeket a csodás történelmi, kulturális emlékhelyeket, találkozhattunk hargitai, székelyföldi, szász-földi magyarokkal, betekintést nyerhettünk a mindennapjaikba, a hagyományok ápolásába.
Az utazáson készített képek a Facebook-oldalunkon tekinthetők meg.
‹ Szülői értekezlet leendő elsősöknek Olimpiai bajnokok a Bene-napon ›
A kommentárok nem engedélyezettek.