Tini Tudós Klub a Testnevelés Tagozatos Általános Iskolában
Mindannyian – akik biológiát, fizikát, kémiát, földrajzot tanítunk általános iskolás korú gyerekeknek – tudjuk, hogy a természettudományok iránt oly fogékony gyerekek érdeklődését nem csupán felkeltenünk kell, hanem azt új módszerekkel fenntartani is.
Olyan tevékenységeket kerestünk tehát, amelyek túlmutatnak az iskolai környezet adta lehetőségeken.
Így indítottuk útjára évekkel ezelőtt a városismereti sétákat – természetesen szabadidős elfoglaltságként. Ezen alkalmak során eljutottunk különböző múzeumokba, sétahajóztunk a Dunán, szerveztünk barlangtúrát a Budai-hegyekbe, ellátogattunk a dunakeszi tőzegtavakhoz, stb. A nagy sikerre való tekintettel kirándulásainkat a következő tanévben is tovább folytattuk.
Így érkeztünk el a 2009-2010-es tanévhez, amely nekünk „természettudósoknak” maga volt a Kánaán. Az áprilisban megrendezett témahét ugyanis a GEO-DÉTÁK nevet viselte. A tartalom a címnek megfelelő volt, ám a „hét” megnevezés kissé csalóka, hiszen az egész évet átfogta a készülődés, ráhangolódás.
Kerületi szintűvé bővítettük a természetfotó pályázatot, amelynek a „Lásd a csodát!” címet adtuk A tanulóifjúság több száz, szebbnél-szebb fotóval bizonyította, hogy nyitott szemmel jár a természetben. A csodálatos felvételek közül a legjobbakat pedig értékes könyvekkel tudtuk díjazni. Szponzorunk a Kossuth Könyvkiadó volt. A kiadó vezérigazgatója Kocsis Sándor ezen túlmenően még azzal is ügyünk mellé állt, hogy a témahétre elhozta iskolánkba saját – Malajziában készült – csodálatos fotóit egy kiállításra.
A témahétre megalapítottuk a Geodéta Egyetemet, megidéztük az Ősrobbanást, majd a tanulóifjúság különböző tanszékekbe tömörülve 4 napon át – forgószínpad szerűen – ismerkedhetett a természettudományokkal, illetve a humán tudományokban, művészetekben fellelhető rejtelmeivel a „szemináriumokon”. A „laboratóriumi gyakorlatok” alkalmával – amelyeket külső helyszíneken tartottunk – mindannyian meg is tapasztalhatták azokat a dolgokat, amelyekről addig csak hírből hallottak.
Csodálatra méltó volt az igazi „nagyok” témához való pozitív hozzáállása, tenniakarása, nagyvonalúsága. A témák igazi tudósai időt és fáradságot nem kímélve segítettek abban, hogy felejthetetlen élményben legyen részük a gyerekeknek. Kis „egyetemistáink” így a Corvinus Egyetem élelmiszer-tudományi karán, valamint az egyetem arborétumában végezhettek megfigyeléseket. Több csoportunk a Természettudományi Múzeum vendégszeretetét élvezte, míg mások az Elektrotechnikai Múzeumban láthattak csodálatos jelenségeket. Voltak, akik a „100 csoda” kiállításról jöttek haza élményekkel megrakodva.
Az egész hét csúcspontja pedig az egyetem nyílt napja volt. Nekünk szervezőknek még ma is hihetetlennek tűnik, pedig megtörtént.
Iskolánkban egy időben 9 helyszínen zajlottak azok az előadások, amelyeket híres-neves természettudósok tartottak diákjainknak.
Ilyen előzmények után nem is csodálkoztunk rajta, hogy tanítványaink szeptemberben már nem azt kérdezték, hogy csinálunk-e hasonlót az idén, hanem csak annyit, hogy mikor és mi lesz a következő esemény?
Ebben a tanévben Tini Tudós Klub (röviden: TTK) létrehozását határoztuk el.
A felhívás, mozgósítás olyan jól sikerült, hogy alakuló összejövetelünket még az igazgató néni is megtisztelte jelenlétével. A tapasztalatok arra sarkalltak, hogy mindenféle elfoglaltság iránt van érdeklődés a tanulóifjúság részéről. Erre az első foglalkozásra például sok érdekes, de egyszerű kísérlettel készültünk. A legnagyobb hatást azzal értük el, hogy sok dolgot maguk a gyerekek is kipróbálhattak. A jó hangulatban eltöltött délutánon sok hasznos ismeretet szereztek tanulóink tapasztalati úton.
Itt ismertettük az egész évre tervezett programot, átadtuk a tagsági igazolványokat, amelyekben az alkalmak során gyűjthető pontokat adminisztráljuk.
A klub tevékenységének összeállításában továbbra is a változatosság volt a fő szempont. A kísérletező délutánon kívül négy múzeumi sétát és közéjük iktatva nyolcfordulós kvízjátékot álmodtunk a Harmadik Évezred c. folyóiratból vett ötletek alapján.
Ez a kvízjáték nagyon közkedvelt kis tudósaink körében. Már alig várják, hogy a következő forduló feladatsora megjelenjen a faliújságon. Szünetekben, tanítás után sokan ott böngészik, keresik a helyes válaszokat a feltett kérdésekre. Saját bevallásuk szerint ez azért nagyon jó, mert a megoldás során sok érdekességet, újdonságot tudnak meg, és közben jót játszanak.
Önkéntesen szerveződött kis közösségünk 40 főt számlál, ez a felső tagozatosoknak mintegy 20%-a. Sokan vannak, akik egyéb elfoglaltságuk miatt a délutáni múzeumlátogatásokra nem tudnak eljönni. De akik ott vannak, mindig nagyon érdeklődők és lelkesek. A résztvevők szívesen emlékeznek vissza ezekre az alkalmakra. Álljon is itt néhány vélemény a fentiek alátámasztásául. Mutatunk néhány fotót, hogy a hangulatról képet kapjon az olvasó.
“December 7-én, délután a Tini Tudós Klub csapata ellátogatott az Elektrotechnikai Múzeumba. Egy nyugdíjas villamosmérnök bácsi nagyon sok érdekes kísérletet mutatott be az elektromosság világából. Volt ott szikrakisülés, elektromágneses „játék”, ívfény, valamint olyan jelenségek, amiről az 5., 6. vagy 7. osztályos diák eddig szinte nem is hallott. Később régi orvosi műszerekkel, ősi háztartási gépekkel, izzólámpákkal is megismerkedtünk. Működésbe hozhattuk pl. a régi telefont és telefonközpontot. Itt, a múzeumokban szokásos alapszabálynak –mindent a szemnek, semmit a kéznek – éppen az ellenkezője teljesült. Nagyon tetszett, hogy sok mindent kipróbálhattunk. Nagyon jól szórakoztunk, reméljük, ide máskor is elmegyünk!”
“Márciusban a Lepkemúzeum volt az uticél. A tulajdonos, Juhász György saját maga mutatta meg csodálatos gyűjteményét. A gyönyörű lepkéken kívül láttunk különféle rovarokat, pókokat is. A preparator műhelyben is körülnézhettünk. Volt még ott rengeteg ásvány és kőzet, némelyiket kezünkbe is foghattuk. A különböző kontinensekről származó maszkok is nagyon érdekesek voltak. Ha legközelebb eljövünk, feltétlenül elhozzuk magunkkal a fényképezőgépet, hogy ezt a sok szépséget megörökíthessük.”
“A TTK-ban az is tetszik, hogy pontokat lehet gyűjteni. A legjobbaknak igért záróbuli talán egy kirándulás lesz, de ez még titok. Bármi legyen is a jutalom, a lényeg, hogy jól szórakozunk egész évben, sok érdekeset tanulunk, sok élményt szerzünk közben.”
A gyerekek lelkesedése minket szervezőket is új ötletekre sarkall. Nagyon nagy pozitívum, hogy céljainkat – felkelteni és fenntartani a gyerekekben az igényt a bennünket körülvevő szűkebb illetve tágabb környezet megismerésére és megóvására – az iskolavezetés messzemenően támogatja.
Ennek köszönhetően van arra remény, hogy erre az egész éves programra egy tanulmányi kirándulás keretében tegyük fel a koronát. Ide a leglelkesebb, legügyesebb, legérdeklődőbb klubbtagokat visszük igazi jutalom utazásra.
Budapest, 2011. március 16.
a természettudományi munkaközösség
A kommentárok nem engedélyezettek.